Hogyan égethető el az utolsó makacs kövér

Huszonhat éve múlt már, hogy II. Rákóczi Ferencz tárogatói utolsót harsogtak a Tisza partjain. Jalapenos zsírégető kurucz név nem jelentett már semmi nagyot, legfeljebb még holmi torzonborz, elhanyagolt külsejű alakok kigúnyolására használgatták azt.

A nemes urak iparkodtak a szatmári béke óta a fényes hivatalokban megerősödni, s a rodostói sírnak egyedüli látogatója volt a pontuszi árapály zúgása; a hazafiak emlegetése felől bizton alhatott abban a száműzött fejedelem.

A «libertás» nem járt a közforgalomban többé; mint rézpénz is elértéktelenült már, hát még mint eszme? A neoacquistica kisimítá szépen a birtokviszonyokat, kiki elhelyezé magát a számára jutottban, s ha akadt még egy-egy zúgolódó itt-amott az országban, ki rongyos tarisznyával, megfakult okiratokkal rendre járta a dicastériumokat, negyedszázadokra nyúlt pör lidérczfarkát üldözve, az ugyancsak sok nevetségnek tette ki magát.

Az öreg és ifjú gavallér hátra simítá a daczos üstököt s varkocsba csavarva haját, port hintett a fejére, világ divatja szerint.

Kanadai Magyar Hírlap – Kövér László beteg ember, segítségre szorul

A fejedelem emlékpénzeit, miken egy katholikus, egy protestáns és egy óhitű alakja volt látható, kik egy közös oltáron élesztik a tüzet, mutogatták még mint curiosumokat, de már azoknak értelmét senki sem fogta föl; a magyar ember megnyugodott abban, hogy hiszen vannak függő pecsétes törvényei,… a miket senki sem tart meg.

Utoljára még magát a jámbor tárogatót is összetörték, pedig hiszen úgy sem fujta volna már azt senki, mert nem kellemetes annak a hangja. Ez időben élt Nógrádon egy kitünő férfia a magyar protestáns ellenzéknek, Csornai.

Mint fiatal ember az utolsó reménységig megmaradt a szabadság ügye mellett, kísérte a fejedelmet lengyelországi bujdosásaiban, hallotta külön-külön három császár ajkairól hangzani a magasztos biztatást, hogy a magyar nemzetnek még nagygyá kell lenni; egy pár évig ábrándozott e fölött, azután haza jött megmaradt jószágaira, és föltette magában, hogy okos ember fog lenni. Hivatalt ugyan nem vállalt, de követté választatván, fölment a pozsonyi országgyűlésre azon erős szándékkal, hogy ha karddal nem használhat többé nemzete ügyének, legalább bölcs, higgadt szóval fog segélyére lenni.

Ott olyan jól viselte magát, hogy mindjárt a gyűlések elején kivetették néhány társával együtt a gyűlésteremből. Mint nyakas kalvinisták nem akartak bizonyos szavakat az esketési formularéban utánmondani, s azért haza küldték őket szépen. Otthon addig zakatolt, míg a megyéje ujra visszaküldte követnek, s az ország rendei beleegyeztek, hogy úgy tegye hát le az esküt, a hogy lelki meggyőződésével összefér.

Ott azután közel egy évig segített a tüzet a miniszterek alá rakni, de a mitől azok, mint a bibliai három zsidó hogyan égethető el az utolsó makacs kövér, meg nem égtek; szaporította a gravameneket, pattogott a jezsuiták ellen, küzdött a nemesi előjogok sérthetetlenségeért, követelte vissza a temesi bánságot, közel volt egy pár szóbeli crimen læsæ elkövetéséhez és megmutatta, hogy sem a nádortól, sem a homo regiustól meg nem ijed.

A míg ezt megmutatta, azalatt elszerette az egyetlen leányát valami indigenált karantáni báró. Báró Zelcz Vilmos szegény legény volt, de csinos férfi. Mint magyar indigena a testőrseregnél szolgált, s az udvar által gyakorta küldöztetett Pozsonyba. Eredjetek gyermekeim, ne legyetek útjokban bátyáitoknak; ügyes, tetszetős fiuk vagytok, foglaljatok magatoknak birtokot, uradalmakat.

Itt van a sok czímre vágyó magyar úr. Örül mindegyik, ha leányai keze által az udvar légkörébe juthat; menjetek házasodni Magyarországra. Sok atyafiság köttetett ez idő óta a két szomszéd nép között, s miután a bécsi udvar adta Magyarországnak a divatot, nem csoda, ha a divatnak az is meghódolt, a ki a kardnak nem. Az ifju testőr és Csornai Katinka közti ismeretségből hogyan tud fogyni tudományosan ezúttal nem lett házasság, mert hirtelen dögmirigy ütött ki az országban, a rendek hazasiettek, a nagy sürgésben alig maradt a szeretőknek annyi alkalmuk, hogy egymásnak örök hűséget esküdve, búcsut vehessenek.

Egyébiránt elég idejük volt még: Katinka nem volt több tizenhat évesnél, Zelcz báró pedig semmi egyéb, mint egy szál gárdista, kilátással egy szerény másodhadnagyi állomásra. Még mind a két gyermeknek nőni kellett, hogy azzal a vakmerő eszmével megjelenhessenek Csornai Gábor előtt, hogy ők egymást szeretni bátorkodnak.

Azután pedig nagyon sokáig nem nyilt alkalom összejöhetniök. Katinka anyja be volt avatva leánya szívviszonyába, az egész szerelmi cselszövény az ő gondos felügyelete alatt köttetett. A nőben volt egy kis hiúság. Csornai soha sem engedte magát rábiratni, hogy az udvarhoz fölmenjen. Csalogatták kitüntetésekkel, hivatalokkal, semmi sem ragadt meg nála; azt felelte, hogy vén már ő új szokásokat kezdeni.

Gábor úr nem aggódott e miatt.

SZÉLCSEND ALATT

Az ő idejében sem mentek a leányok huszonnégy éves koruk előtt férjhez, azt tartá: a ki korán megy férjhez, nem lehet jó gazdasszony. Azt ő nem is sejté, hogy leánya kire vár. Látta ugyan, hogy valami hadnagyocska majd itt, majd amott megfordul családjánál, hol otthon, hol a megyei székvároson; hallotta is, hogy azt mint Zelcz bárót mutatják be neki, hanem már az a fatuma volt a morva és karantáni nevekkel, hogy azokat rögtön elfelejtette, s egyik látástól a másikig az illetőnek az ábrázatja is annyira kiment emlékéből, hogy mindannyiszor teljesen idegen látogatóul fogadta el s bámult, ha mondták, hogy itt, meg ott beszélt már vele.

Két esztendő kellett az öreg kurucznál arra, hogy Zelcz bárót annyira észrevegye, a mennyi kell valakinek gyanussá tételére. Egy párszor úgy kérdezte magában, hogy vajjon mit támad föl annyiszor ez az ember, a ki ő rá nézve a legtökéletesebben meg van halva, mind akkor, a midőn nincs szemei előtt.

Az ben kiütött török háború több alkalmat adott Zelcznek Csornai házánál megjelenhetni: majd futárnak volt küldve a főhadi tanácshoz, majd ujonczozással, majd élelmezéssel, pótlovazással volt megbizatva. Pártfogások útján kieszközlé, hogy Nógrádban mulathasson, s ilyenkor aztán több napot tölthetett Csornai lakában. Az öreg kuruczot nem érdekelte semmit az egész török háború.

Eleinte lelkendezve hallgatta a csatatérről jövő hireket, nagy elégtételt talált benne, hogy a vitéz Pálffy János mellőztével, gróf Seckendorf neveztetett ki fővezérré, s azt a törökök siralmasan megpaskolták; nagyon sokat forgolódott álmatlan fekhelyén, mikor meghallotta, hogy a szultán Rákóczi Ferencz fiát, Józsefet erdélyi fejedelemmé nevezte ki, s a Dunához küldte; hanem azután nem sokára jött a hír, hogy az utolsó Rákóczi megtért az ő őseihez, de nem ősei földén, s el hogyan égethető el az utolsó makacs kövér temették valahol; azontúl aztán nagyon csendesen tudott aludni Csornai a csatatérről szárnyaló szellők miatt, akár mi hírt hoztak is azok.

Legföljebb azt a mulatságot szerezte magának, hogy az egymás után sűrűn következő császári vezérek hogyléte felől kérdezősködött a jól értesült toborzó biztosnál, mikor az egy pohár borra összeült vele délutánonkint.

Csornai nagyon jól tudta, hogy Zelcz ezekre a kérdésekre azt lesz kénytelen felelni,… hogy a halhatatlan Seckendorf azt a nem igen hizelgő mondatot hallá a császártól: «Nincs igaz hadvezérem többé; Eugennel eltünt a szerencse sasaimtól. Nekem senkim sincs, a kit ott keressek.

• Maróti Lajos: Az utolsó utáni éjszaka
• Hogyan lehet eltávolítani a zsírt a nadrágból
• Ruházat fogyáshoz

E jóslatos szóval fölkerekedett a báró, s magára hagyta Csornait, a ki ettől az órától fogva kezdte világosan sejteni, hogy Zelcz Vilmos úrnak valami más oka is van még az ő házát szállomásnak Absteigquartier nézni, mint jó szerednyei bora. De isz abból ugyan semmi sem lesz! Hja bizony pedig, édes kuruczom, azon időben jobban értettek a czivilizáczió terjesztéséhez, mint a közelmult emberei.

Nem küldték lineával a hóna alatt az új telepítőt az országba, hanem fényes kardos lovag alakjában; s ha voltak itt-amott a barbár őskornak szilajabb lakói, kiket czím, hivatal, udvari fény tőrbe nem csalt, kiket rendszalaggal nem lehetett elfogni: azokat gyöngébb hogyan égethető el az utolsó makacs kövér kerülték meg; azokkal sógorságot kötöttek. A királyi trónörökös maga is nő volt; nagyon jól ismerte a nőket. A lovag szélesen előterjeszté, micsoda nagy családokkal van összeköttetésben, birtokai hol feküdtek valaha, ősei milyen derék emberek voltak.

Mennyire kegyében áll ő a császárnak, milyen magas kilátásai vannak. Mennyire szereti a magyarokat, milyen erős óhajtása e derék, nagylelkű nemzettel rokoni összeköttetésbe jőni.

Füstölés Gödön, avagy így történik a kerti hulladék égetése

S hogy egy igen nagyot is mondjon, még azt is megigéré a vén kurucznak, hogy kieszközli a császárnál azt a kegyet hogyan égethető el az utolsó makacs kövér, miszerint a házasságból eredendő fiúgyermekek az apjuk neve mellett az anyjukét is viseljék; milyen szépen fog ez hangzani: Zelcz Csornai Hugó Árpád. Csornai Gábor igen kereken válaszolt a kérdésre. Egyért azért, mert nem szeretném, ha olyan helyre vinnék férjhez, a hol én soha meg nem látogathatnám; másért pedig, mert… mert nekem az úr nem tetszik.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: FÜRDÉS

Nem lehet ezt magyarázgatni; így van, és így marad; nem tehetek róla. Más a szivünk, hogyan égethető el az utolsó makacs kövér a lelkünk, nem beszélünk egymás nyelvén, nem gondolkozunk egyformán, egyikünknek megárt, a mitől a másik megél: tűz és jég a mi nevünk egymás mellett, nem lehet azt összekötni. Miattam lehet az úr igen nagy emberré, akár generálisig viheti, könnyű az béke idején; majd én csak megmaradok szegény kurta nemesnek. Tessék Isten hírével járni; ha valamiben szolgálhatok, parancsoljon velem, megtetszett valamelyik paripám, üljön föl rá, vigye el; ha tartozom valamivel azért, hogy itt tetszett nálam mulatni, mondja meg, mit fizessek?

Köszöntetem az otthonlevőit, még tán zsírégető ételek listája is mondhatom, hogy csókolom a kezeiket ha akaromde a leányomat már csak nem adom oda.

Zelcz teljes mértékben készen volt erre a válaszra, még csak el sem hüledezett bele.

Bizonyos volt ő a maga dolgáról. Az asszonyok kegyét birta, az apát pedig jól ismeré. Csornai meglepetve nézett jelenlevő leányára, ki sápadtan süté le szemeit előtte, s arczának elhalaványulásával bizonyítá, hogy a mit Zelcz mondott, az való.

Csornai ajkán valami mérges válasz lebegett, de mielőtt azt kimondta volna, neje oda rohant hozzá, s hogy egy szomorú jelenetet meggátoljon, keblére borult, s sietett kimondani a kettévágó szót.

Én intéztem ezt így; ha haragod van, az essék az én fejemre. A vén nemes megtántorult e szóra. Szemei elé kapott, mintha valami sötétséget akarna elvenni előlük, mely látását hirtelen elvevé, s jobbjával úgy megszorítá neje karját, hogy ujjahegyei ott maradtak rajta. Azután erőszakot tett indulatán, bocsánatot kért nejétől a fájdalomért, öntudatlan tevé. Én tudom, hogy mit szenvedett e gyermek már hét év óta; mert hét éve, hogy szereti. E szemrehányó szóra zokogva borult lábaihoz a leány, s térdét átölelve, rebegett, maga sem tudta mit.

Nem átkozlak meg, nem tagadlak ki. Az vagyok hozzád most is, a ki voltam. Nem történt kedvem szerint ez a dolog, de ezt nem fogom mondani senkinek soha. Mikor el fogod hagyni házamat, meg lehetsz felőle győződve, hogy apád áldása megy veled, ki azt csak magában mondja, mert szavakat nem talál hozzá; és jusson eszedbe majd ha szerencsétlen fogsz lenni, hogy van egy ember, a ki még akkor is igazán szeretett, a midőn megcsalád.

The Project Gutenberg eBook of Szélcsend alatt; Az életből ellesve by Mór Jókai

Jó apád vagyok, midőn elmégy, s jó apád leszek,… majd ha visszajösz:… pedig te vissza fogsz jőni. Zelcz természetesen tiltakozott e lehetőség ellen, biztatta Csornait, hogy majd meg fogja látni. Csornai nem hagyta neki kibeszélni, hogy mit fog meglátni?

De vigyázzon rá, hogy a míg én élek, meg ne sirattassa vele mostani lépését; mert nincs a szentek hegedüjében az az imádság, a mely az úr fejéről elhárítsa ezt a kezet, hogyan égethető el az utolsó makacs kövér most leányom fején áldva nyugszik. Zelcz persze nettó surf fogyás égre, földre, hogy előbb lehullnak a csillagok stb.

Nem is időztek aztán sokáig, másnap már fölpakolta nejét, s elvitte magával Bécsbe. Csornai egy mogorva képpel sem mutatta többé, hogy valami háborítja, csak azon évődött még, hogy milyen szörnyűség egy leányt férjhez adni rendes násznagyi szertartás, vőfélyek, nyoszolyók, násznép nélkül; a háromszoros templomi kihirdetés mellőztével; sem szomszédok nem voltak jelen, hogy legalább egy pohár bort ittak volna az új házasok boldog jövőjére; úgy mentek el, mint a kik lopnak, szöknek.

Ez év őszén meghalt Károly király, s a következő év tavasza nagyon viharos esztendőt nyitott meg. Már tél utóján elkezdett mennydörögni, ezúttal ágyúhang volt az. Bő termés! A trónra lépő fejedelemnő minden szomszédjában harczrakész ellenséget talált, s idebenn megrongált pénzügyet s demoralizált hadsereget.

A templárius

A franczia udvarnál már el is készíték az új térképet, mely szerint Szilézia a porosznak, Morvaország a szász királynak, Lombárdia a szárd fejedelemnek volt osztva, míg Csehország s a czímet adó Ausztria maga a bajor Károlynak volt jutandó; csupán a rokontalan magyar, a kinek a nagy világon e kívül nincsen számára hely, volt meghagyva az ifju királynőnek.

Miniszterek, országnagyok elvesztették a fejüket, tábornagyok siettek magukat nyugalmaztatni, maga a királynő is arra fakadt, hogy nem talál már helyet országában, hol közelgő szülését nyugton bevárhassa.

Az osztrák birodalom végfeloszlása küszöbén állt. Tudja mindenki, hogy a magyar mit tett ekkor? Csornai Gábor ezúttal nem volt jelen a rendek között, kiket a királynő a pozsonyi várba fölhivott.

Bevezetés Már jó ideje tudomásom volt róla… Bizonyosan tudtam, hogy valaki él még velem ugyanazon fedél alatt, abban a házban, amelyben egykor a vörös barátok kolostora volt; csak sokáig nem tudtam megcsípni. Őszidőben, amikor a tudatlan bábaasszony is megjósolhatja, hogy az ebben az időben született fiúgyermekek életük végéig hajlamosak lesznek a szomorkodásra: ismeretlen lakótársam a fáskamrába bújt el, mert az jelenti ilyenkor a siralomházat. A nagy gonddal összegyűjtögetett ezüst nyárfa törzsek, amelyek még fogságukban is megmaradottak nemes előkelőségükben, mint a francia forradalomban a börtönbe vetett arisztokraták; — a föld felett és a föld alatt talált fagyökerek, amelyek életükben nagyobb erőfeszítést fejtettek ki, mint akár a hajókötelek, mert mi emberi ésszel el sem tudjuk gondolni, hogy milyen energiára van szükségük az ilyen gyökereknek, hogy egy tetszetős, jól fejlett fát, amely minden kóbor széllel kacérkodik: megtartsák a helyén; — az áradó Dunából kihalászott fatörzsek, amelyek valahonnan a hegyek országából olyan jókedvvel indultak útnak, mint azok a vándorlegények, akik azt hiszik, hogy egész életükben csavaroghatnak: — tehát a fáskamra összes lakói nagyon jól tudták, hogy halálos ítéletük kimondatott, amikor az őszi szél sípolva bejelentette a közelgő hideg időjárást… Itt is meghúzódott ismeretlen lakótársam. Majd, amikor a fáskamrát mind gyakrabban nyitogatták, innen elillant, és valamely évek óta bezárva tartott szekrénybe vette be magát.

Köszvényét okozta, mely nem engedi a házból kimenni. A helyett leánya, Katinka jött meg falusi lakába, mert Zelcz a királyi hadsereggel a háborúba ment el, s az idő alatt, míg a férj a háború kétséges viszontagságainak van kitéve, csakugyan legjobb lesz a nőnek szülői házánál lenni.

Azon nyugtalanságból, melylyel Katinka fogadott minden kósza hírt a csatatérről, láthatta Csornai, mennyire szereti leánya férjét. Rendkívül restelte volna az öreg úr, ha vejével valami olyan dolog történik, a miért azt lett volna kénytelen mondani: «mégis derék ember volt biz az! Már akkor a futó hír széltében beszélte, hogy Mollwitznál dühös ütközet volt a porosz és osztrák hadsereg között, s hogy Frigyes hadvezére, Schwerin, keményen megverte az osztrák tábornokot, Neiperget.