Jó súlyt hoz a fogyáshoz
Alultápláltságot jelent.
Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat! A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.
Így diétázzon 100 kiló felett – Étrend+tanácsok
Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!
Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened! Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!
Egy új kutatás most azt találta, hogy a tartós fogyás nagyon is lehetséges, ha elég ideig sikerül megtartani a leadott súlyt.
A súlytartás sok esetben ott bukik el, hogy az emberek visszatérnek a régi, rossz szokásokhoz, a dolog azonban nem csak ezen múlik. A hormonok sem segítik a fogyókúrázó dolgát, a hosszú diétát ugyanis úgy éli meg a szervezet, mint egy éhezési időszakot, amely ellen lelassuló emésztéssel, fokozott éhséghormon-termeléssel és aktívabb zsírraktározással küzd.
Úgy tűnhet, hogy ez egy kilátástalan helyzet, azonban a Koppenhágai Egyetem kutatói mást mondanak. Mikortól lesz tartós a jó súlyt hoz a fogyáshoz A kutatók ezt a hormonális rendszer vizsgálatán keresztül tudták bizonyítani. Két étvágycsökkentéssel összefüggő hormon GLP-1 és PYYvalamint a ghrelin nevű éhséghormon szintjének változását követték nyomon.
- Zsírégető étvágycsökkentő tabletta
- Lehet, hogy kiválasztják az éppen divatos diéták egyikét.
Az egyéves súlytartó szakasz végén az étvágycsökkentő hormonok szintje megnőtt, míg az éhséghormon szintje visszacsökkent a normális tartományba annak ellenére, hogy közvetlenül a diéta után a termelődése kifejezetten fokozott volt. A kutatás egyik fő tanulsága, hogy a GLP-1 és a PYY étvágycsökkentő hormonok mennyisége, melyeknek szintje az elhízott emberek szervezetében rendszerint alacsony, növelhető a súlytartással, és ha egy évig sikerül megőrizni a leadott súlyt, úgy ezeknek a hormonoknak a szintje nem is csökken vissza a korábbi állapotra, ezzel tovább támogatva a leadott kilók távoltartását.
Súlygyarapodás esetén a napi étkezések közül legfeljebb kettőt lecserélhettek alacsony kalóriás alternatívára. Az alanyoktól háromszor vettek vért: a kísérlet előtt, a fogyás után és a súlytartó szakasz végeztével.
