Janelle nővére feleségek fogyás


Előszó Kurdi Mária 1 1. A szemiotikai értelmezhetőség és hiánya az előadásban A színházi néző és az előadás olvasása lefogyhat egy héten belül? a Színházszemiotika: az élet jelei című kötetből Nyisztor Miklós fordítása 3 2. A szerzői utasítás státusza részletek a tanulmányból Csikai Zsuzsa fordítása 25 3.

A színpadtól a színpadig by AMERICANA eBooks - Issuu

A múlt eljátszása: élő történelem és kulturális emlékezet tanulmány Szverle Ilona fordítása 37 4. A kísértetjárta szöveg részletek A kísértetjárta színpad: a színház mint memória-gépezet című kötetből Kurdi Mária fordítása 49 5. Performansz és identitás: Az es évek vitái; Performansz és etnicitás részletek A performansz: kritikai bevezetés című kötetből Balassa Zsófia fordítása 77 7.

Kulturális performansz Konklúzió: mi a performansz? A posztmodern nyelvi játék részletek a Nyelveken szólás: játék a nyelvvel a színházban című kötetből Surányi Ágnes fordítása 9. A szerzőn Janelle nővére feleségek fogyás a szövegek magyar fordításban történő újraközlésének engedélyezéséért az alábbi kiadóknak és periodika szerkesztőségeknek mondunk köszönetet: Carlson, Marvin.

Carlson, Marvin. Studies in the Literary Imagination Paragrana 9 című tanulmány teljes szövegét o. Paragrana 9 című tanulmány teljes szövege 4. Ez az előadás egyike a jelen kötetben olvasható szövegeknek.

Janelle nővére feleségek fogyás fogyni bbg

A konferencia idején felmerült az a gondolat, hogy jó lenne különböző színháztudományi írásaiból egyes részleteket magyarra is lefordítani és kötetben, együtt közölni. Carlson professzor örömmel támogatta az ötletet, és mint szerző hozzájárult a könyveiből és tanulmányaiból vett részletek magyarra fordításához, valamint adatokkal és tanácsokkal segítette a válogatást. A kötet megvalósulásának lehetőségéért elsősorban neki kell köszönetet mondanunk.

A fordításra kiválasztott szövegek és között születtek, tehát az életműről az adott keretek között valamelyest átfogó képet adnak, ugyanakkor keresztmetszetet nyújtanak az ezredforduló színháztudományának bizonyos kitüntetetten fontos kérdéseiről és folyamatairól.

A címlapon és a kötet hátoldalán közölt képeken Marvin Calson látható, a fotókat ő bocsátotta rendelkezésünkre. Ezúton is köszönöm valamennyiük nagy szakmaszeretettel végzett munkáját.

Köszönöm továbbá társszerkesztőmnek, Csikai Zsuzsának, hogy készségesen dolgozott velem együtt azon, hogy a fordítások magyar szövege az eredetivel való összevetésben minél pontosabb, ugyanakkor olvasóbarát legyen.

TLC heti műsora

Mellettük nagy köszönettel tartozom Hartvig Gabriella kolléganőmnek PTE Anglisztika Intézetaki rövid határidővel vállalta a szövegek lektorálását, és ezt a munkát igen lelkiismeretesen Janelle nővére feleségek fogyás, mindig készen arra, hogy javításait és változtatási javaslatait megbeszéljük. Kiadó, szerkesztők és fordítók közösen reméljük, hogy a szövegek hasznára lesznek mind a színházzal foglalkozó szakembereknek és tanároknak, mind a színházi tanulmányokat Janelle nővére feleségek fogyás, graduális és posztgraduális diákoknak, valamint a színházat szerető olvasóknak általában is.

Kurdi Mária Jól tükrözi ezt a folyamatot a Modern Drama című folyóirat es különszáma, melyet kifejezetten az elmélet és az előadás viszonyának szenteltek.

Ebben a számban Michael Kirby, kísérleti színházzal foglalkozó rendező és elméletíró egy olyan előadásfajtát tárgyal, amellyel akkoriban maga is foglalkozott.

A strukturalizmus és szemiotika ilyen szembeállítása bizonyára meglepett számos olyan olvasót, akik tisztában voltak a két terminus történeti rokonságával. Vélhetően már az is meglepetést okozott, hogy Kirby éppen akkor próbálta meg a kísérleti színházcsinálás egy jelentős típusát a szemiotikai elemzés hatósugarán kívül helyezni, amikor a szemiotika tűnt a legígéretesebben fejlődő elméleti irányzatnak a szöveg és előadás elemzésében. A szemiotikai elemzés általános alkalmazhatóságának efféle megkérdőjelezése azonban hasznos kiindulópontot kínál a szemiotikai megközelítés Ha másképp nem jelöljük, a szövegekben előforduló idézetek magyarra átültetése a fordítók munkája.

Annak eldöntése, hogy lehetséges-e nem-szemiotikus előadás, illetve, hogy mik a jellemzői, segíthet megérteni, hogy mindezekkel szemben mit is foglal magában egy előadás szemiotikai elemzése, miféle feltevésekre támaszkodik, mit eredményezhet, és milyenfajta jelenségek esnek kívül a területén.

Esni készül; egy kutya vonyít. Belátható, hogy a jelölés folyamata mindvégig szerepet kap, még akkor is, ha a jelenetek mindössze felvillanó képekből állnak össze. Janelle nővére feleségek fogyás Propp szereptipológiája szerint értelmezett jellemviszonyok szintén aligha távolítják el a darabot a szemiotikától, ahogy Kirby reméli.

A darab számos pontján beleértve a címet is föltűnő gótikus elemek a műfaji elvárásoknak megfelelően szintén értelmezhetőek szemiotikailag, még akkor betegek fogyni mém, ha az előadás ezeknek tudatosan ellene játszik. Akkor hát milyen alapon állítható a Double Gothic-ról, hogy a nem-szemiotikus előadást példázza? E fölfogás szerint létezik egy küldő, egy üzenet melyet a küldője kódoltés egy fogadó aki dekódolja, legalábbis részlegesen, az üzenetet.

Természetesen azok számára, akik alaposabban ismerik a modern szemiotikai elmélet főbb műveit, ez a meghatározás igencsak korlátozottnak tűnik.

Janelle nővére feleségek fogyás lefogyhat magasabbá

Kirby olyan leegyszerűsített nyelvi kommunikációs modellt alkalmaz, amely elfogadhatatlan azon szemiotikusok és közéjük tartozik az amerikaiak többsége számára, akik ezt a kérdést jóval átfogóbb szemszögből például Peirce nyomán vizsgálják. A kommunikációs modell nekik mindössze egy lehetséges szemiotikai séma a sok közül. Pillanatnyilag azonban maradjunk Kirby modelljénél és vegyük szemügyre a nemszemiotikus előadás velejáróit az ő meghatározása szerint.

A Double Gothic stratégiája elég világos. Ha a szemiotikát egy, a küldő és a befogadó számára egyaránt értelmezhető kódrendszeren keresztül megvalósuló üzenetküldésként fogjuk föl, elég visszalépni az üzenetküldés szándékától, és a kód az előadás maga tartalom nélkül marad.

Ez a látszólag egyszerű stratégia azonban számos nehézséget támaszthat; ezekből egyesek a küldőt, mások a médiumot vagy a fogadót érintik.

Kirby tudatában van ezeknek a nehézségeknek, és elmagyarázza, milyen lépésekkel küzdhetők le. A küldő például tudattalanul is létrehozhat üzenetet a médium használata közben, de Kirby szerint a probléma nem jelentkezik, ha az ilyen típusú üzenetek küldését a próbafolyamat során gondos odafigyeléssel elkerüljük. Végezetül pedig fennáll az a veszély is, hogy a befogadó, vagyis a közönség úgy érzékeli, hogy üzenetet dekódol, még ha valójában nem is kapott ilyet.

Kirby jól látja, hogy ez a lehetőség mindig Janelle nővére feleségek fogyás, de úgy érvel, hogy ebben az esetben értelmezésről beszélünk, nem pedig kommunikációról, következésképpen nem szemiotikai folyamatról van szó. Kirby megközelítésében a színház-szemiotikusok fölfedezhetnek némi áthallást Georges Mounin híres érveléséből, melyet az Introduction à la sémiologie Bevezető a szemiológiába című könyvében fejt ki a színház nemszemiotikus fölfogásáról. Mounin persze sokkal szélsőségesebb álláspontot képvisel, mint Kirby, hiszen a kommunikációs modellt mindenféle színház esetében elutasítja.

Az üzenetközvetítés, még ha meg is történik, sokkal kevésbé jelentős számára, mint a színháznak az Janelle nővére feleségek fogyás funkciója, hogy a nézőkben az esztétikai élménynek nevezett összetett reakciót kívánja elérni Mounin megközelítését ugyanakkor számos Janelle nővére feleségek fogyás szemiotikus elutasította, azzal érvelve, hogy a néző képtelen érzelmileg vagy esztétikailag reagálni egy színházi előadásra, ha nem ért meg valamit annak történéseiből, és ez a megértés kizárólag egy szemiotikai folyamat eredményeként jöhet létre, kulturális kódok alkalmazásával vö.

Ubersfeld és Helbo. Noha ennél az előadásnál elméletileg egy önreflexív folyamattal, nem pedig üzenettel szembesülünk, a folyamat, Mounin esztétikai élményéhez hasonlóan, szemiózisban résztvevő elemekből épül föl. G5 fogyókúra hordoznak akkor is, ha nem adódnak össze semmilyen különösebb átfogó jelentéssé.

BellydanceBURN OFFICIAL UNLIMITED SERIES by Janelle Issis - @JBELLYBURN

De nem ez a Double Gothic egyetlen szemiotikai síkja. Az imént sorolt, kulturálisan kódolt üzeneten túl az elemek olyan mimetikus kontextusban szerepelnek, amely egyáltalán nem különbözik a hagyományos színháztól.

Megfigyelések ... - Észlelések - 2020

A színésznő, aki a vak asszonyt játssza, bizonyára nem vak; a vihar az előadásban nem igazi vihar, hanem mesterségesen utánzott, és így tovább. Maga a közönség pedig tisztában van a színházi illúziókeltés efféle régóta elfogadott konvencióival. Egyszóval, ismét a szemiotika területén járunk. Ha a vihar nem igazi vihar, és a vak nő sem vak, akkor ezek ikonikusan reprezentálják a valóságot, vagyis jelekként.

A színházat átszövő ikonicitás tudata, amely kezdetektől fogva jelen van a drámaelméletben, könnyen felismerhető a mimézis görög fogalmában. Bár Platón és Arisztotelész eltérő következtetésre jutnak, abban mégis megegyeznek, hogy a színház imitációra épül, vagyis amit megjelenít, az mindig egy jelen-nem-lévő valóságra utal. Bogatyrev és a Prágai Kör sok más tagja kiemeli, hogy az imitálás vagy jelölés nem csak a cselekvések révén jön létre, ahogyan Arisztotelész gondolta, hanem az előadás minden eleme részt vesz benne.

Úgy tűnik, ettől a szemiotikai síktól egyetlen módon szabadulhatna meg az előadás: a mimézis teljes kikerülésével. Egy ilyen szélsőséges lépés kiszakítana minket a színház hagyományosan értelmezett keretéből, ám a kortárs performansz-kísérletekéből nem.

TLC mai műsora

Képzeljük el például, hogy a Hedda Gablert játszó színésznő helyett egy szerepen kívüli nőt látna a közönség, amint Lövborg kézirata helyett pusztán papírokat éget el a kályhában. A látvány inkább happeningre hasonlítana, amit pontosan a mimézis hiánya jellemez. Kirby meg-megújuló érdeklődése egy olyan előadásmód iránt, amely Visalus fogyás összehasonlítása a kommunikációs modelltől, összefügghet azzal, hogy a as évek közepén divatos happening és a hasonló kísérletek Janelle nővére feleségek fogyás érdekelték.

Mivel a happening szándékosan Janelle nővére feleségek fogyás a mimetikus elemeket, közelebb állhat egy valóban nem-szemiotikus előadáshoz, mint a Double Gothic-féle esemény. Ám még ha így nem-szemiotikus médium jönne is létre, a közlőt és a befogadót tekintve továbbra is felvetődnének szemiotikai kérdések. Pontosan ezekkel a kérdésekkel foglalkozik egy John Cage-dzsel készült interjú, ami a The Drama Review ös, a happeninggel foglalkozó különszámában jelent meg. A probléma elkerülésének egyetlen biztos módja Cage szerint az intenció legyen az akár egyéni felváltása az improvizációval és a véletlenszerűséggel.

A happeningről szóló elméletek nem adtak erre egyértelmű választ, ami aligha meglepő, hiszen a szemiózissal ebben az esetben a fogalom legalapvetőbb, fenomenológiai szintjén foglalkoznak. Pusztán az a tény, hogy egy happening vagy egy előadás kerül a nézők elé olyan eseményként, amely valahogyan különbözik a valós élet jelenségeitől, arra kényszeríti a nézőt ha egyáltalán tudatában van ennek a különbségnekhogy az előadást konstruktumként szemlélje, és óvatosan értelmezni próbálja, mint általában a többi kulturális képződményt.

Még ha az alkotó találomra is választja ki a bemutatásra kerülő tárgyakat vagy történéseket, a közönség viszonyulása ugyanaz marad, mivel nem a mutatott elemekre reagálnak, hanem megmutatásukra, és reakciójukat az előadásokkal kapcsolatos elvárási horizont határozza meg. A közönség egy raktárépületben ül, egy függönnyel szegélyezett nyitott rakodóajtóval szemben, amin keresztül az utcára látni.

A filmek közül az Élősködők, a színészek közül Phoenix és Zellweger lett a legjobb

A jelek értelmezése természetesen kulturálisan meghatározott folyamat, de ilyen a jelek jelekként való fölismerése is, és úgy tűnik, hogy ezt a szemiotikai síkot lehetetlen megkerülni a kultúránkban bármilyen előadás esetében, amelyet a nézők előadásnak tekintenek. Ez a megfigyelés azonban a nem-szemiotikus színház számára egy újabb stratégia lehetőségét sejteti.

Mi lenne, ha olyan előadást hoznánk létre, amelyet a közönség nem test támadás a zsírégetésért előadásnak, vagyis nem értelmezi úgy, mint előadáshelyzetet? Egyik ilyen előadásuk során egy színésznő a piacon analfabétának tetteti magát és kifejezi félelmét, hogy az eladó becsapja.

TLC heti műsora - február szerda - TV műsor - awilime magazin

Egy másik színésznő ellenőrzi a számokat, helyesnek találja azokat, és elmondja az előbbinek, hogy egy helyi író-olvasó tanfolyamra való beiratkozás hogyan történik, és milyen előnyökkel járna számára.

Mindez a közelben ácsorgók számára zajlik. Egy másik jelenet során színészek törzsvendégeket játszanak egy étteremben, és fölvilágosítanak néhány ott étkezőt arról, hogy micsoda egyenlőtlenség van az itt dolgozók bére és egy-egy különleges vacsora ára között Boal Az effajta színházcsinálás mélyén nemcsak egy világosan meghatározott üzenetközvetítés áll, hanem egy kellően kimunkált szemiotikai folyamat is, az üzenet kommunikációja érdekében.

Követniük kell azokat a kulturális szabályokat, amelyek ezeken a helyeken a szokásos viselkedést meghatározzák, legalábbis annyira, hogy a nézők ne színészként, hanem falusi asszonyokként vagy éttermi vendégekként értelmezzék őket.

Janelle nővére feleségek fogyás nem saláta teszi neked fogyni

Csak ha működik ez a folyamat, akkor teljesülhet Janelle nővére feleségek fogyás rendezői és színészi szándék, hogy noha a nézők nem színésznek tekintik a színészeket, azok interakciója Janelle nővére feleségek fogyás társadalmi problémát vagy valóságot jelenít meg számukra. Az előadás szemiotikus voltának kiiktatása egyáltalán nem jelenti, hogy az ilyen események nem részesei a szemiotikai folyamatnak.

Ám ha a szemiózist tágabban értelmezzük, ahol Kirby modellje mindössze egyetlen sajátos esetként szerepel, rögtön világossá válik, hogy az előadás, mivel egy adott kultúrán belül jön létre, aligha kerülhet azon kívülre. Barthes Elements of Semiology A szemiológia elemei című művében fölhívta a figyelmet arra, hogy képtelenség jelölő funkció nélküli dolgot létrehozni bármely társadalomban, mivel csak az a valóság létezik, amely kulturális sémáinkkal értelmezhető Mint társadalmi lény, az ember saját kultúrája Janelle nővére feleségek fogyás rendszereinek megfelelően strukturálja világát.

Láthattuk, hogy a kísérletek, amelyek mellőzik az alkotó intencionalitását, az üzenet jelentését, vagy az előadást, mint események keretét, egyetlen esetben sem tudtak hogyan fogy a gyermekem? nem-szemiotikus előadást eredményezni. Nehéz elképzelni és talán lehetetlen leírni, hogy milyen lehetne egy nem-szemiotikus előadás, mivel a kérdésről csak kulturálisan adott eszközeinkkel tudunk gondolkodni.

Olyan eseményt kellene elképzelnünk, amely egészében véletlenszerűen születik, olyan elemekből, amelyek semmilyen jelentéssel nem bírnak és olyan közönség előtt zajlik, amelynek semmilyen kulturális tudás nem áll rendelkezésére, Janelle nővére feleségek fogyás értelmezze a látottakat.

A színházi néző és az előadás olvasása A befogadói válasz- és recepció-kutatás újabban rohamos fejlődésnek indult a kortárs irodalomelméletben, ám stratégiái és problémafelvetése mindeddig csak kisszámú munkát ihletett a színházelmélet és a színháztörténet területén. Egyfelől a színházi előadás sajátosan strukturált eseménye, mely egy meghatározott és gyakran világosan azonosítható befogadói kör előtt zajlik, olyan körülhatárolt kutatási területet jelent, ami eltér a recepciókutatásban eddig megszokott irodalmi vizsgálódástól.

Másfelől a recepcióelmélet korábban ismeretlen szemszögből világíthatja meg a színházkutató számára kutatásának tárgyát. Azok a tanulmányok, melyek eddig megjelentek, főként szemiotikai irányultságúak voltak, és vajmi keveset foglalkoztak történeti kérdésekkel.

A VS Történeti munkáink gyakran beszélnek előadásokról vagy előadásrészletekről, melyek egy bizonyos közönséget vagy közönségréteget vettek célba például Shakespeare viccei a nézőtéren álló pórnép szórakoztatására, vagy Lillo erkölcsi intelmei a londoni inasok számáraés olyan előadásbeli konvenciókról, melyeket a korabeli közönség valahogy megtanult elfogadni például a maszkokat a Janelle nővére feleségek fogyás színházban, a láthatatlan japán színpadmestert, vagy az Erzsébet-kori fiatal fiúkat női szerepben.

Azonban mindezekre változatlanul úgy tekintünk, mint amire a néző passzívan reagál. Kevés szó esik arról, hogy a közönség hogyan tanulja meg az ilyen konvenciókat, illetve, hogy milyen sajátos nézői elvárásokat és közreműködést hoz mindez az előadásba.

A befogadói válasszal és recepcióval foglalkozó munkák sora, mely az elmúlt évtizedben született, számos hasznos stratégiát kínálhat a kortárs és korabeli színházak értelmezésére. Vegyük példának a konkretizáció folyamatát — Wolfgang Iser szerint ebben a folyamatban a befogadó úgymond betársul egy szöveg jelentésének megalkotásába azzal, hogy az író által üresen hagyott helyeket, lukakat kreatív módon kitölti Az azonos metafora a két elméletben érdekes párhuzamot kínál.

Az előadás esetén azonban különösen összetetté teszi az olvasás értelmezését, hogy a konkretizáció folyamata több síkon is megfigyelhető a dráma szövege és a néző között. Fölmerül például, milyen viszonyban áll a dráma szövegét konkretizáló hagyományos értelemben vett olvasó és Janelle nővére feleségek fogyás ugyanezt művelő előadás, illetve hogyan viszonyul mindehhez az előadás Janelle nővére feleségek fogyás jelenlevő olvasó-néző.

Mi történik ilyen esetben? Vagy némelyekkel foglalkozik, de másokkal nem? Janelle nővére feleségek fogyás újakat alkot? A színháztörténész egyik fő kutatási területe egyes darabok folyamatosan változó értelmezésének követése a különböző történelmi korokban. Ez a probléma központi szerepet kap Hans Robert Jauss, a recepcióelmélet poliquin zsírégető hibák úttörőjének munkáiban is. Iserhez hasonlóan Jauss is a befogadó fontosságát hangsúlyozza anélkül, hogy teret adna a teljes szubjektivizmusnak.

Számos hasznos útmutatás bontható ki ebből a színházkutatás számára, amelyből néhányra hamarosan rátérek. A műfaji elvárások és a más művekkel való viszony intertextualitás a színházi recepcióban éppúgy szerepet játszik, mint a hagyományos olvasásban, és a fikció-valóság különbségtétel talán még fontosabb, a színház mimetikus és ikonikus jellege folytán. Umberto Eco ettől eltérő, szemiotikai szemszögből közelítette meg a befogadói válasz kérdését.

Nem meglepő, hogy ebben a témában a színházelméleti munkák nagy része inkább az ő munkájával mutat rokonságot, mint Iserével vagy Jausséval, hiszen a modern színháztudomány egy jelentős része szemiotikai irányultságú.

Eco két fogalma különösen inspirálónak bizonyult, bár főként az általános színházelmélet, és nem pedig a színháztörténet számára. Eco szerint Janelle nővére feleségek fogyás szöveg feltételezi leendő befogadóját, mint jelentésességének feltételét. Természetesen bármely történelmi korra alkalmazható ez a fogalom, azonban a modern színház kiváló példával szolgál ennek az elméleti eszköznek a megtestesítésére, méghozzá a rendező személyében, hiszen ő az, aki az előadás alakulását a leendő nézők helyéről szemléli, és onnan alkotja meg azt a hatást, amit a közönség majd érzékel.

De Marinis a nyitott és zárt szöveg eco-i megkülönböztetését is alkalmazza a színházra, bizonyos finomításokkal. Azok a szövegek, amelyek egy körülhatárolható nézőcsoport pontosan meghatározott reakcióira játszanak, Eco szerint zártak, míg más szövegek, amelyek kevésbé sugallják a nézői reakciót, ezzel szemben nyitottak De Marinis is megállapítja, hogy a színházi előadás is lehet zárt a didaktikus jellegű színháznál és nyitott is ahogy sok avantgarde produkciónálugyanakkor megerősíti Eco megfigyelését is, miszerint az utóbbit paradox fogyás híd sokkal kevesebben látogatják.

Eco számára még a nyitott szövegek esetében is elsősorban maga a szöveg határozza meg az olvasást, és ez az elsőbbség jellemző az újabb szemiotikai jellegű elméletekre is. Isernél és Jaussnál is megfigyelhető, de egyedül Stanley Fish kísérelte meg a szöveg elsőbbségét kikerülni, amikor Jausshoz hasonlóan rámutatott az értelmezések nagy változatosságára, de mindenekelőtt azokra a társadalmi folyamatokra, amelyek ezeket az eltéréseket előidézik, illetve legitimálják. Ám Jauss ezzel szemben a szövegbeli mechanizmusokat figyeli, amelyek engedik, illetve irányítják az értelmezéseket.

Az amerikai irodalomkritika világában például különösen tudatos olvasóközösségeket találhatunk, ahol az újabb értelmezéseket mindig az egyes közösségek meglévő normái alapján bírálják el, Janelle nővére feleségek fogyás tekintik érvényesnek. Az olvasatokat tehát végső soron nem a szöveg, hanem a közösség formálja, hitelesíti.

Fish megközelítése a színháztörténet számára is ígéretes lehetőségeket nyújt. A színházcsinálás és a színházélmény társadalmi jellege miatt a színház intézményes formája sokkal jobban szembe ötlik, mint egy könyv esetében. A színházat látogatók azáltal, hogy ténylegesen összegyűlnek egy előadásra, nyilvánvalóbbá teszik a közösséget mind maguk, mind mások számára, mint a térben és időben sokkal szétszórtabb irodalmi közösségek.

Mi több, a színházlátogató közösségeket számos szinten vizsgálhatjuk abból a szemszögből, hogy hogyan vesznek részt az értelmezések kialakításában Janelle nővére feleségek fogyás elfogadásában. Vizsgálhatjuk őket úgy is, mint közösségek és alközösségek halmazát ami ebben az esetben megegyezik azzal, ahogy Fish szemléli az Janelle nővére feleségek fogyás szöveg befogadóitde úgy is, mint azt az egyedi és egyszeri csoportosulást, amely egy adott előadáson megjelenik.

Kétségtelen, hogy még ezek az egyszeri csoportosulások is közösségként hatnak az értelmezési folyamatra. Az a társadalmi esemény, amelybe a színház ágyazódik, a színházélményt éppúgy meghatározza, mint az értelmezést. Janelle nővére feleségek fogyás problémák gyakran azon kísérleti darabok előadása során merülnek föl, melyek szembeszegülnek egy kovencionálisabb előadásra számító közönség olvasási módjaival.

A hagyományos értelemben vett olvasás esetén a zavart olvasó egyszerűen félrerakja éget zsírégetést könyvet, és másba fog. A színház, mint társadalmi esemény sokkal tettlegesebb ellenállást is kiválthat, amit számos olyan előadás példáz, amely tüntetésbe vagy egyenesen fölkelésbe torkollott mint például a Hermani vagy az Ubu Roimivel nem úgy zajlott, ahogy azt sokan a nézők közül szerették volna.

Minden rendező vagy színész föl tud idézni olyan esetet, amikor a közönség homlokegyenest másként értelmezett egy sort vagy történést, mint ahogy azt az alkotók szerették volna. Sok olyan előadásról tudunk, ahol a nézők nyíltan és teljes egészében magukhoz vették az irányítást az értelmezés során, például nevettek egy komolynak szánt darabon.