Talán el fogok veszíteni néhány dalszöveget

Egészen biztos, hogy igen fontos pillanat volt az Udvaros—Bereményi—Dés hármas életében az Átutazó megjelenése, hiszen olyan album született, amelyet Halász Judit lemezeihez hasonlatosan a mai napig generációk fedeznek fel újra és újra. Jazz, pop, rock, sanzon szól Dés-féle tálalásban, míg Bereményi a nő és férfi kapcsolat különböző aspektusait járja körül újra és újra. Tíz hibátlan dal Udvaros zseniális előadásában, melyet később sajnos nem követett újabb lemez. Így az Átutazó az Udvaros-zenei életmű alfája és ómegája — újra és újra.

Nincs más hely, ez a jó — nincs más hely, mi neked jó. Miért nem jön — amikor, miért nem fáj — ami volt, téged hív — tovaszáll, úgy élj még, talán el fogok veszíteni néhány dalszöveget sose árt.

Nincsen hely, mi kiadó, Ha álmod jó, az a jó. Országod a takaród.

Addig szól feladatom, De nincsen már: a határ, mely elválaszt — ki hazavár. Angyalok, ördögök ülnek a ködben, árnyak szállnak a sivatagon át. Jönnek, jönnek a fémszívű harcosok, sohase volt, ilyen karnevál.

Vérbe borulnak a tejfehér maszkok, sziréna adja az utca zaját. Barikád épül a falak kövéből, óh Uram, Istenem! Fekszik a porban a templomok tornya, sikít az asszony, lobban a láng.

Messziről indultunk, s nem tudtuk hová jutunk, Itt eléggé tetszett, ezért hát itt ragadtunk Hiába mondták a szomszédok ebbőllesz még baj, Sej, haj, sirva vígad a magyar! Hívott az erdő és hívott a virágos rét, Folyók és patakok kérték, hogy maradjunk még, Azóta küzdünk, s az idő az arcunkra árkot mar, Sej, haj, sírva vígad a magyar! Ma bárhová mehetnénk, ha lenne miből. Lassan elegünk van már mindenkiből. Szabadság, szerelem, csak ennyit akarunk, Ebből miért kéne választanunk?

Várni, csak várni egy égi parancsra, üstökös csillagok ideje jár. Hullik az égből az ördögi manna, mögötted lovagol a bíbor halál.

Olajban úszik a kormorán is, óh Uram, Istenem! Holnap reggel el kell mennem, holnap este ne várj rám. Messze földre visznek engem, holnap este ne várj rám.

Hé Uram! Légy kegyes hozzám! Mondd micsoda világ.

Nincs olyan út, ami hazatalál. Sose félj, ha nincs meg a szó, ami már kimondható. Ami még, nem az enyém, nem enyém, nem éget zsírt kilégzett tiéd.

Régen más volt az mi jó, tudtuk azt, hogy szaladni csak játékból való.

Nem a tiéd, az a vágy, ami már, szívedre szállt, s nincs még, ki átölel, megbocsát, ha vétkezel. Légy úgy, csak te legyél, te legyél, csak az enyém.

Te legyél, a remény.