Vékony fogyás dixie hwy

Much more than documents.

Download Nelson DeMille - Az oroszlán játszmája De vékony fogyás dixie hwy, valahogy tudat alatt részévé akartam válni a génállománynak. Egy sárga taxi hátsó ülésén ültem, útban a manhattani Szövetségi Palotából a John Vékony fogyás dixie hwy. Kennedy Nemzetközi repülőtérre, a kormány mögött egy öngyilkosjelölt pakisztáni sofőrrel.

Késő délutánra járt az idő, egy közeli zátonyról — ami korábban szemétdomb volt — sirályok repültek fölénk, s piszkították le a taxi szélvédőjét.

Imádtam a tavaszt. Nem vakációzni indultam vagy ilyesmi — az előbb említett ATTF-nek teljesítettem egy megbízást. Nem sokan tudtak erről a szervezetről, ami nem is volt baj. Az ATTF különböző szekciói a bajkeverők és bombagyártók olyan meghatározott csoportjaira specializálódtak, mint például az IRA, a Portó Ricó-i Függetlenségi Mozgalom, fekete radikálisok és más, meg nem nevezhető szervezetek. Én a közel-keleti szekcióban, a legnagyobb és talán legfontosabb csoportban dolgoztam, bár az igazat megvallva, nem sokat tudtam a közel-keleti terroristákról.

Na de tanulok majd eleget a munkám során. Hogy próbára tegyem a képességeimet, beszélgetésbe elegyedtem a Fasid nevű pakisztáni fickóval, aki szerintem tuti terrorista volt, bár rendes embernek látszott.

Ágyútűzben A déliek továbbra is keményen tartották a Henry-dombot, úgyhogy új megközelítés vált szükségessé. A második hadosztály két ütegét Ricketts, illetve Griffin százados parancsnoksága alatt közvetlenül a domb északkeleti tövébe telepítették, sőt, Griffin két ágyút egészen előretolt a déliek balszárnyába. Hiába tiltakozott a két tiszt, Barry őrnagy az uniós tüzérség parancsnoka hajthatatlan volt, minél közelebb van egy ágyú, annál nagyobbat zúz. És ez igaz is, csakhogy ennek a botnak két vége van: ha közel vagyunk az ellenséghez, az ellenség is közel van hozzánk.

A fővárosból. Mióta él itt? Ki nem? Mindig szapulta Amerikát. Új- Zélandra akart költözni. Maradt valaki Iszlamadban? Fasid nevetett. Megvárom és visszaugrom magukkal a városba. Fasid elég jól beszélt angolul, ismerte a szlenget, a szófordulatokat, meg ilyesmiket. Egy állítólagos terroristát vártunk, aki feladta magát az Egyesült Államok párizsi nagykövetségén, de úgy gondoltam, ezt az információt nem szükséges Fasid orrára kötnöm.

Témát váltottam! Ezek a terroristák nagyon agyafúrt fickók, teljesen úgy viselkednek, mint a hétköznapi polgárok. Gondolataim azonban elkalandoztak és felidéztem magamban, hogy low carb étrend ide. Mint már említett a gyilkossági csoportnál voltam nyomozó, New Yorkban az egyik legjobb, ha szabad megjegyeznem.

Egy évvel ezelőtt a Nyugati Az élet néha fura dolgokat produkál. Mindenesetre a fickók még mindig szabadlábon voltak, én pedig gondolhatják, hogy nyitott szemmel jártam.

Miután majdnem meghaltam és kiengedtek a kórházból, Harry bácsikám felajánlotta, hogy lábadozzak a Long Island-i nyaralójában. A ház szerencsére száz mérföldre állt a Nyugati vékony fogyás dixie hwy Otttartózkodásom alatt azonban belekeveredtem vékony fogyás dixie hwy férj-feleség kettős gyilkosságba, vékony fogyás dixie hwy szerelmes lettem, s majdnem elpatkoltam. Az egyik nő, akibe beleszerettem, név szerint Beth Penrose, még mindig velem van.

A Long Islanden történtek közben a válásom véglegessé vált. S ha még nem ért volna elég csapás, a kettős gyilkosság kapcsán hivatalos ismeretségbe kerültem egy Ted Nash nevezetű szarházival a CIA-től, akit tiszta szívből gyűlöltem, s aki viszontutált engem, most pedig, mit tesz isten, ugyanannak az ATTF-csoportnak a tagja, mint én.

Kicsi a világ, de azt nem gondoltam, hogy ennyire, a véletlenekben pedig nem hittem.

Az ügybe belekeveredett egy másik tökfej is, George Foster FBI ügynök, aki rendes tag volt, de szintén nem az én esetem. Mindenesetre kiderült, hogy ez a kettős gyilkosság nem szövetségi ügy, Nash és Foster felszívódtak, hogy alig négy héttel ezelőtt, amikor bevettek ebbe a közel-keleti csoportba, ismét felbukkanjanak az életemben. Az IRA-ról sem tudok többet, de az IRA-lányokból legalább látni valamit, a pasik nem olyan pléhpofák, mint az arab terroristák, az ír kocsmák pedig kitűnőek.

Az IRA-ellenes szekcióban nagy hasznomat fogják venni.

A Long Islanden történt balhé után felajánlották azt a nagylelkű lehetőséget, hogy az NYPD fegyelmi bizottsága elé citálnak az ügybe való illetéktelen beavatkozásomért, vagy elfogadom, hogy egészségügyileg hetvenöt százalékban alkalmatlannak nyilvánítanak és távozom a testületből.

Az alkalmatlanságot választottam, vékony fogyás dixie hwy megpályáztam egy állást a John Jay Főiskola Kriminológia Szakán Manhattenben, ahol éltem. Mielőtt meglőttek, külsős professzorként már tanítottam a John Jay-en egy osztályt, nem kértem tehát sokat, s megkaptam. Januárban léptem be, két esti és egy nappali osztályt tanítottam a JJ-n, s már éppen kezdtem halálra unni magam, amikor expartnerem, Dom Fanelli beszélt felszívja a zsírt ATTF és az FBI különleges ügynöki programjáról, ahová egykori rendőröket kerestek felvételre.

Jelentkeztem, bevettek, valószínűleg tévedésből, s most itt vagyok. A fizetés jó, a társaság elmegy, a szövetségiek többsége szarházi. Nekem is megvan ugyanaz a problémám a szövetségiekkel, mint a legtöbb zsarunak, s ezen még érzékenységi tréning sem segíthetne.

A munka azonban izgalmasnak tűnt. Az ATTF egyedülálló, s azt kell mondanom elit csapat volt a szarháziak ellenéremely kizárólag New York Cityben és környékén tevékenykedett. Többnyire New York-i rendőrnyomozókból állt, akik nagyszerű fickók, FBI-osokból, s néhány szegről-végről civil fazonból, mint például én, akiket azért alkalmaztak, hogy úgy mondjam, kiegészítsük a csapatot.

Ha kellett, néhány csoportba CIA-tagokat is bevontak, például DEA drogellenes ügynököket, akik értették a csíziót, és ismerték vékony fogyás dixie hwy drogkereskedelem és a terrorista világ összefonódásait. Beletartozott a csapatba még New York és néhány környező állam rendőrsége is, továbbá olyan ügynökségek nyomozói, amelyeket nem nevezhetek meg, s néha a PA, a Kikötői Hatóságok emberei is besegítettek. Az ő fennhatóságuk alá a repterek, a buszpályaudvarok, a vasútállomások, a kikötők, egyes hidak és alagutak tartoztak, valamint néhány olyan épület, mint például a World Trade Center, ahol kicsiny birodalmuk kiszélesedett.

Nagyjából mindenkit felsoroltam, de ha nem, akkor is lenyűgöző a csapat.

De küldtünk csapatot az afrikai követséget ért bombatámadáshoz is, bár az ATTF nevét épp csak megemlítették a sajtóban, aminek ők nagyon örültek. Mindez még azelőtt történt, hogy én bekerültem a szervezetbe, azóta pedig minden csendes, s ezt meg én nem bánom. Annak, hogy a mindenható szövetségiek úgy döntöttek, összeállnak az NYPD-vel vékony fogyás dixie hwy létrehozzák az ATTF-et, az volt az oka, hogy a legtöbb FBI-os nem ismerte New Yorkot, s nem tudott megkülönböztetni egy pastramis szendvicset a Lexington sugárúti földalattitól.

A CIA-sok valamivel dörzsöltebbek voltak, de az ő szemükben a prágai kávéházak és az isztambuli éjszakai vonat mellett New York labdába sem rúghatott. Míg az átlag szövetségi nyomozó angolszász származású protestáns volt West Wheatfieldből, Iowából, az NYPD-ben rengeteg spanyol, temérdek fekete, milliónyi ír, s most már néhány muzulmán is dolgozott, s így a csapatnak ez a kulturális sokszínűsége nemcsak politikai korrektséget tükrözött, hanem hasznos és hatékony is volt.

Az úgy nevezett alkalmatlanságom dacára veszélyes voltam és fegyveres. Hát így állt a helyzet.

Közeledtünk a JFK-hoz. Én nem ünneplem a húsvétot. Muzulmán vagyok. Látják, milyen ravasz vagyok? A szövetségiek 260 font nő lefogy órán át izzasztották volna a fickót, hogy beismerje, muzulmán. Én két másodperc alatt kiszedtem belőle. Csak vicceltem.

Uploaded by

Tényleg át kell mennem a közel-keleti szekcióból az IRA-ellenesbe. Félig ír, félig angol vagyok, így az utca mindkét oldalán tudnék harcolni. A hatalmas gépek a fejünk felett húztak el vinnyogva, vékony fogyás dixie hwy Fasidnak kiabálnia kellett.

Húsz, harminc, negyven… — Nem viccel?

Nelson DeMille - 02. Az oroszlán játszmája

Csak menjen tovább. Fasid vállat vont, akár egy izraeli taxisofőr.

Szöget ütött a fejemben, hogy talán Moszad-ügynök, aki pakisztáninak adja ki magát. Vagy csak kezd az agyamra menni a munkám. A gyorsforgalmi út mentén színes és számozott jelzőtáblák álltak, én pedig hagytam, hogy Fasid odakormányozza a taxit a nemzetközi érkezés hatalmas épületéhez, melyben egymás után következtek a légitársaságok emblémáikkal ellátott termináljai. Hajtson tovább. 63 kg súlycsökkenés ismét vállat vont.

Egy másik útra irányítottam, amin megkerültük a hatalmas repteret. Ezzel az ügyes húzással az ember meggyőződhetett róla, nem követike.

Egy kémregényből vagy talán egy James Bond filmből tanultam.

Igyekeztem megfelelni ennek a terroristaellenes izének. Jobbra mutattam és utasítottam Fasidot, hogy álljon meg egy nagy hivatali épület előtt a JFK nyugati oldalán. Errefelé csak repülőtéri kiszolgáló épületeket és raktárakat lehetett látni és senkinek sem tűnt fel, ha jött-ment valaki, ráadásul parkolni is könnyű volt.

Kifizettem a fickót, borravalót is adtam neki, majd nyugtát kértem a pontos összegről. A becsületesség kevés hibáim egyike. Fasid adott egy halom kitöltetlen nyugtát és megint megkérdezte: — Megvárjam? Feltéve, hogy az ember beszélt angolul, tudta, hogy szívesen látott vendég-e vagy sem. Felmentem a lépcsőn, majd végig egy hosszú folyosón, melynek mindkét oldalán acélajtók sorakoztak, némelyik felirattal, némelyik számmal ellátva, némelyik üresen.

Az ajtó mellé kártyás beléptető készüléket helyeztek, de ahogy minden más a Conquistador Clubban, ez is csak álca volt. Csak annyit kellett tennem, hogy rányomtam a hüvelykujjam a szkenner áttetsző felületére.

Körülbelül két másodperc múlva egy metrobiotikus szellem közölte: — Hiszen ez John Corey hüvelykujja… nyissuk ki az ajtót Johnnak. S kinyílt az ajtó? Nem, belecsúszott a falba a kilincsutánzatig.

Szükségem van nekem erre a marhaságra? A fejem felett állt egy vékony fogyás dixie hwy is arra az esetre, ha a hüvelykujjlenyomatot elmaszatolná egy csokoládészelet vagy valami hasonló, s akkor is kinyitották az ajtót, ha az ember arcát felismertek, bár az én esetemben lehet, hogy kivételt tettek volna.

Beléptem, az ajtó pedig automatikusan bezárult mögöttem. Első látásra egy légitársaság utas klubjának előterébe jutottam. Hogy miért lenne egy efféle klub olyan épületben, amelynek a közelében sincs utas terminál, az a kérdés, amire — mindenki megnyugtatására közölhetem — már kerestem a választ, de még nem találtam meg.

Persze egyfajta magyarázatot tudtam, azt, hogy ahol ott volt a CIA, az ember füstüvegekbe és vékony fogyás dixie hwy ütközött. Ezek a marhák rengeteg időt és pénzt áldoztak a látszatra, csakúgy mint a régi szép időkben, amikor le akarták nyűgözni a KGB-t.

Mindenesetre a pult mögött ott állt Nancy Tate, a recepciós, a hatékonyság és elfojtott szexualitás modellje. Valami okból kedvelt engem és vidáman üdvözölt: — Jó napot, Mr. Tate kuncogott. A portán minden csupa bőr, erezett diófa és kék plüss szőnyeg volt, s a falon Nancy mögött ott függött a nem létező Conquistador Club címere. Számomra pedig Nancy volt a hologram. Akár szerencsém is lehetett volna.